A beltéri levegő minőségének javítása a kognitív képességeket és az egészséget is javíthatja. Hogyan kellene tehát az épületeket úgy tervezni és üzemeltetni, hogy produktívabbak legyünk?
Holly Samuelson minden alkalommal, amikor az irodájában lévő mosdóba ment, egy furcsa emlékfoszlány bukkant fel benne: a középiskolai biológiaóra. „Néhányszor megtörtént” – mondja. „Azután rájöttem, hogy a fura szag az, ami felidézte bennem az emléket.”
Ez az emlék egy formaldehidben tartósított állat boncolásáról szólt. A formaldehid egy feltehetően rákkeltő anyag. Ez akadályozza meg a bomlást. A formaldehidet néha az olcsó fabútorok ragasztójában is használják. Holly, aki építészmérnök, rájött, hogy valószínűleg a fürdőszobaszekrények jelentik a szag forrását. Valószínűleg már egy ideje formaldehidgőzöket bocsátottak ki, amit a tudatalattiján kívül senki sem vett észre.
Az ehhez hasonló helyzetek – amikor egy káros anyag tudtunk nélkül felhalmozódik a beltérben – nem olyan ritkák, mint azt feltételeznénk. Bár időnk 90%-át beltérben töltjük, a tudósok szerint irodáink, otthonaink és iskoláink levegője általában rossz minőségű, köszönhetően a bútorokból felszabaduló gázoknak, illékony vegyületeknek, vagy a főzésből származó részecskéknek, amiket a rossz szellőzés csak súlyosbít. Ez annak ellenére van így, hogy a rossz levegőminőség csökkentheti a munkavállalók teljesítményét, valamint akár gyengébb jegyekhez és több hiányzáshoz vezethet az iskolákban. Egy épület gyenge légminőségét szélsőségesebb esetekben „beteg épület szindrómának” is nevezzük, ami egy sor olyan tünethez vezethet, mint fejfájás, torokfájás vagy hányinger.
Fejlődő tudomány, fejlődő épületek
A levegőminőség és az energiahatékonyság nem mindig járt együtt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már 1983-ban megállapította, hogy a jól szigetelő, nem nyitható ablakokkal rendelkező épületek összefüggésbe hozhatók a beteg épület szindrómával. Több ember érezte magát rosszul az épületekben, mivel az 1970-es évek energiahatékonysági intézkedései miatt az otthonok és irodák zártabbá váltak. Sokáig tartott, amíg a beltéri levegő minőségét elkezdték komolyan venni.
Charlene Bayer vegyész az 1980-as és 90-es években a beteg épület szindróma számos korai esetét vizsgálta. Az egyik irodaház, amelyet megvizsgált, jó példát jelentett a szörnyen félresikerült tervezési döntésekre. Az irodai mosdókat az akkoriban népszerű automata szagtalanítókkal szerelték fel a hidraulikus liftek szomszédságában. Amikor a liftek megmozdultak, vákuumot hoztak létre, amely magába szívta a szagtalanító vegyszereket. Amikor a liftek ajtajai kinyíltak egy másik emeleten, a vegyszerek is kiszabadultak a liftből.
„Minden emeletre jutott a szagtalanító vegyszerből. Egy idő után elég magas lett a vegyszer koncentrációja ahhoz, hogy az arra érzékeny emberek elkezdtek reagálni rá” – mondja. „Innentől kezdve próbáltuk meggyőzni az embereket arról, hogy a beltéri levegő minőségének valóban fontos szerepe van közérzetünk és egészségünk szempontjából.”
Manapság már jóval nagyobb a tudatosság, mondja, de a jó levegőminőségért még mindig aktívan tenni kell: „Az emberek még mindig nehezen értik meg, hogy az épületek légminősége nagyon dinamikusan tud változni bármilyen irányban” – mondja Bayer. Az irodák magukban hordozzák akár több száz ember kilégzett levegőjét, az előző napi vegytisztított öltönyök gázait, az előállításuk során az íróaszalokba juttatott műtrágyát, a cipők porát, a klasszikus fertőtlenítőszerek, tisztítószerek káros hatóanyagait és még sorolhatnánk. Az épületek például nyáron megduzzadnak a páratartalomtól, télen pedig összezsugorodhatnak. Nem statikus tárgyak, hanem változó rendszerek, amelyekben életünk nagy részét leéljük.
Szellőzés az elmédnek és a testednek
Még a beltéri levegőminőséggel kapcsolatos növekvő tudatosság ellenére is előfordulnak beteg épületek. Joseph Allen korábban főállású tanácsadó volt, akinek a légminőség szempontjából nem megfelelően üzemeltetett épületek kivizsgálása volt a szakterülete. Néha egy rutinszerű penész- vagy azbesztvizsgálatról volt szó, máskor viszont a probléma sokkal összetettebb volt. Egyik alkalommal egy irodaházban gyanúsan megugrott a Bell-bénulásos esetek száma (az arcizmok hirtelen elgyengülése) az emberek körében. Ebben az esetben az épület levegőjébe szivárgó illékony, szerves vegyületek (VOC), földalatti forrását fedezték fel.
Allen, aki jelenleg a Harvard közegészségügyi professzora, azt próbálja megérteni, hogy az épületek jobb kialakításával hogyan lehet megelőzni az egészségügyi problémákat – különösen a különböző szintű szellőzés kognitív hatásait tanulmányozza. Lefuttatott egy tanulmányt, amelyben irodai dolgozók kognitív teszteket végeztek az irodákat utánzó helyiségekben. Néhány modern, környezetbarát irodai helyiséget szimuláló közegben alacsonyabb volt a VOC-szint, és magasabb a szellőzés szintje. Más esetekben a hagyományos irodai környezetet szimuláló helyzetet teremtettek. Alacsonyabb szellőzési szint, magasabb VOC-szint, több szállópor és egyéb káros vegyületek a levegőben. A döntéshozatalt és kritikus gondolkodást mérő tesztek eredményei jobbak voltak a modern helyiségekben, mint a hagyományos irodákat utánzó helyiségekben. Az alacsony VOC-értékek és a magasabb szellőzési szint különösen hatékony kombináció volt.
Laboratóriumi körülményeken kívül egy idén közzétett tanulmány a zöld és nem zöld épületeket vizsgálta Szingapúrban.
A zöld épületekben alacsonyabb volt a szállópor részecskék, baktériumok és gombák szintje, valamint a páratartalom és a hőmérséklet is egyenletesebb volt. Talán a legérdekesebb, hogy a tanulmányban megkérdezett több mint 300 dolgozó közül a zöld épületekben dolgozóknál alacsonyabb volt a fejfájás, a bőrirritáció és a fáradtság szintje munka közben. A tanulmány nem vizsgálta a hosszú távú egészségi állapotot, ami sokkal költségesebb és nehezebb feladat, viszont kezdetnek ez a kutatás is nagy lépést jelent.
Könnyű megoldások
A zöld épületek egy olyan új építési korszak reményét hordozhatják magukban, amely mind az embereknek, mind a környezetnek előnyös. Tudományos szempontból nézve, bár a megközelítés ígéretes, több munkára van szükség a következtetések levonásához. Addig is azonban Allen szerint még csak új, modern épületekre sincs szükség a jó beltéri levegőminőség eléréséhez. „Egy kis odafigyeléssel egészséges terekké válhatnak” – mondja a régebbi épületekről.
Ez jelentheti az automata szellőztetőrendszer nagyobb mértékű működtetését vagy az ablakok kinyitását, amikor a kinti levegő tiszta. Továbbá jelentheti a légtér minőségének szakemberekkel történő monitorozását, összetételének egészségesebb szinten tartását, valamint környezetbarát fertőtlenítő- és tisztítószerek, modern bútorok és berendezési tárgyak használatát.
„A levegőminőségbe való befektetésnek igen jelentős előnyei lehetnek” – mondja William Fisk, az amerikai Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium mérnöke.
„Figyeljünk az egészség és a munkateljesítmény javulásának gazdasági következményeire” – mondja. „A munkateljesítmény javulása nagy ahhoz képest, hogy mibe kerül az épületek légterének javítása. Ha csak néhány százalékkal is javítani tudja a dolgozók teljesítményét, az már sok pénz… Szerintem nem szabad figyelmen kívül hagyni a gazdasági előnyök ezen lehetőségét”.
Forrás: Why indoor air quality matters to our bodies and our brains – BBC Worklife
